10. Bejegyzés - Someday

Csokoládé!
Blogom tizedik bejegyzését írtam most meg, És huszonegy követőm van, köszönöm! Az előző bejegyzéshez érkezett kommenteknek is nagyon örültem. Végre felvállalta magát hű szolgám (vagyis legjobb barátnőm) Lucy Hemmings. Nos, ha alapból nem is terveztem, de miatta sikeredett ilyenre ez a bejegyzés.
Jó szórakozást hozzá! :)

***

Gyűlöltem Baley megérkezésének minden egyes percét. Kimentünk érte a repülőtérre, hogy ne kelljen a tömegközlekedésben szenvednie. A fiúk ilyen fajta gondolkodását elnéztem, mert kemény dolgok történtek ott Ausztráliában vele, és kicsit most fel kellett vidítani.
 Arra számítottam, hogy amilyen dolgok is történtek vele, Baley talán egy picit is elhanyagoltabb lesz. De hatalmasat tévedtem, mert a lány ugyanolyan olt, mint mindig, friss, üde, és természetes. Mármint, ha annak számít a láthatóan szőkített haja, a műszempillái, és a gondosan elkészített sminkje. Egyedül az következtetett arra, hogy nem kamuzta le az egészet, hogy hiába leste minden fiú, (vagy férfi) ő végig csak a földet bámulta. Talán kicsit túlzásba vittem a gyanakvást, de valahogy nem bíztam benne. És nem azért, mert olyan közel áll a Hemmings családjához., vagy mert egyenesen Luke exe. Egyszerűen folyamatosan eszembe jutott, ahogy bosszút forral.
 Mindenesetre a kép, ahogy a bőröndjével hozzánk battyogó Baleyt szorosan átölelik a fiúk, valahogy beleégette magát a fejembe, és nem úgy, mint valami pozitív dolgot. Talán nekem is kellett volna valami minimális érzelemkinyilvánítást folytatnom, de csak annyi telt tőlem, hogy "szia". Ő sem erőltette meg túlzottan magát, visszaköszönt, és le is rendeztük a társalgást.

- Tárlatvezetés! -karolt Baleybe Michael. A francba is, legszívesebben lekevertem volna neki egyet. Vagyis inkább nekik. Egyet Baleynek, mert megérdemli, egyet pedig Mikey -nak, mert rohadtul megbántott. Tudtam, hogy nincs rosszabb egy féltékeny nőszemélynél, de egyszerűen rossz volt nézni, ahogy szép lassan feledésbe merülök. Csalódottan lerogytam a kanapéra és bekapcsoltam a laptopom. Egy online weboldalon egy filmet kapcsoltam be, majd felraktam a fülest. Csak figyeltem a pixel -embereket, hallgattam a jelentős filmzenét és megnyugtatott a tudat, hogy ismét sikerült kiismernem a filmet. Tudtam a végét. Számomra minden film kiszámítható volt. A legtöbb ember csak nézi és élvezi, de én figyelek a részletekre, olyan kis dolgokra, amit néha direkt, néha pedig véletlen raknak bele a rendezők. A színészek ráadásul tudják a végét, ezért néha akaratlanul is elárulják magukat néhány mozdulattal. A legtöbben betegesnek nevezték ezeket a szokásaimat, de egyszerűen én így szerettem. Arról nem i beszélve, hogy rengeteg sablonos storry van, ugyanolyan mondatokkal, az pedig már engem idegesít, ahogy mindenki felhasználja.
- Mit csinálsz? -ült le mellém Luke. Nem szóltam, csak egy picit megbillentettem a laptopot, hogy láthatóvá váljon az érdekes elfoglaltságom. Ő kíváncsian hajolt közelebb, aztán felsóhajtott.
- Nemsokára kezdődik a koncert. Nincs kedved addig valamit együtt csinálni? -nézett rám a ragyogó kék szemével.
- Bocsi, most nem. Muszáj látnom a pasas arcát, amikor kiderül, hogy...várj, te még nem is láttad a filmet! -tereltem el a szót. Igazából nem voltam olyan kedvemben, hogy bármit is csináljak Lukekal. Na jó, volt, de nem igazán akartam magamnak bevallani.
- Te akartad. Ha ez kell. -mosolyodott el vidáman Luke. Óvatosan leemelte  az ölemből a laptopot, majd felkapott a karjaiba és besietett velem a hálóba.
 Megdöbbenni sem volt időm. Luke bezárta az ajtót, (fogalmam sem volt, honnan volt kulcsa) majd határozottan csókolni kezdett. Átadtam magam neki, és rájöttem, hogy amikor Luke Hemmingssel vagyok, életem legboldogabb perceit élem. Hagytam, hagy vegye le a pólóját. Csókoltam, úgy, mint akinek az élete múlik rajta. Levettem a felsőmet. Luke felnyögött, és ledőltünk az ágyára. Lágyan harapdálta ajkával az enyémet. Miért van rajtam ez a nadrág? Levettem a farmeremet. Luke végigsimított a lábaimon, és ahol a keze érintette az enyémet, bizseregni kezdett a bőröm.
 Nem éreztem magam megalázva. Ott voltam fehérneműben, de ahogy Luke csókolt, elfelejtettem, hogy nincs modell alakom. Harapdáltam a nyakát, az ajkát. Nem volt bennünk semmi megállj. Luke is levette a fekete nadrágját. Beletúrt a hajamba. Belenéztem incselkedve a szemeibe, majd megcsókoltam.
 De nem mentünk tovább. Nem tudtunk. Éreztem, hogy én is akarom, tudtam, hogy Luke is szeretné. De nem voltunk képesek eldobni azt a kevés textilt, ami rajtunk maradt. Talán azért, mert még mindig a fiúkkal közös szobánkban voltunk, hiába volt bezárva az ajtó. Akadály lehetett, hogy Baley is itt van.
 Szerintem viszont még egyszerűen nem álltunk készen rá. Hiába hangzik ez annyira közönségesen, és lehet, hogy ez az egyik leggyakrabban emlegetett mondat, de van olyan helyzet, amikor tényleg az igazságot tükrözi.
 Csak csókoltuk egymást, és abban  percben ez bőven elégnek tűnt.

- Várjatok meg itt! -adott egy puszit Luke. A tudat, hogy koncert lesz, visszaszöktetett minket a valóságba. Bár az ajtón enyhén furán léptünk ki, de szerencsére a fiúk nem vették észre. A hajamat jól kivasaltam, így nem látszottak a kiszívott szemeim. A számat is igyekeztem valahogy rendbe tenni, de sajnos az ilyen alkalmakkor hatalmasra dagad. Kicsit szét voltam csúszva, de valami jobban idegesített. Baley -vel a backstadge -ben végignézni a fiúk koncertjét -még ha jól titkoltam is, de belül felrobbantam. 

 Egyedül az vigasztalt, hogy ha Luke őt szeretné, nem csókolt volna ma így. De nyugtalanított is, mert Baley arcán akkora sunyi vigyor volt, hogy biztos voltam benne, készül valamire. Egyébként az exén meglehetősen gyorsan túltette magát, már ami a jó kedvet illeti. Rájöttem, hogy szó sincs kesergésről. Talán még örült is, hogy újra egyedülálló. 

-Rendben. Vigyázz a színpaddal! Hallottam, hogy néhol érdekesen van megépítve. -húztam fel a szemöldököm.
- Jössz te is? -nézett rám vigyorogva Ash.
- Rohanok. -sóhajtottam fel gúnyosan. Beletúrt a hajamba, pedig tudta, hogy direkt be van állítva.
- Nagyobb lelkesedést! -nevetett. Vele egy időben Baley szemei kerekedtek el.
- Aztakurva! -meredt a nyakamra. Francba Ashton!
Gyorsan kisimítottam a tincseimet, hogy újra takarják a nyakamat. Bár szerintem Baley reakciója kicsit heves volt, de azért meg tudtam érteni. Láthatóan el tudta képzelni, honnan keletkezhettek a foltok. Erre onnan következtettem, hogy vörös lett a nyakáig.
- Sok sikert! -tettem Mikey és Calum vállára a kezem. Rám mosolyogtak, majd elindult az 5 Second Of Summer a koncertjére.
 Szokás szerint titokban követtem őket, majd a színpad szélén, elbújva valami cucc mögé. Mosolyogva figyeltem őket. A színpadon annyira másak voltak, de valahogy mégis ugyanazok. Felszabadult, boldog, tehetséges srácok voltak.
- Miért innen nézed őket? -lépett mögém Baley. Nem szóltam, mert féltem, akkor valami nagyon nem lányhoz méltót válaszolnék. Csak megvontam a vállam. -Köszi, hogy belegyeztél abba, hogy jöjjek. -mire csak biccentettem. Nem fordultam oda, csak néztem a fiúkat.
- Nincs mit mondanom. -válaszoltam végül. Szinte láttam, ahogy gúnyosan elvigyorodik.
- Te nem ismered a gyenge pontodat ugye? -kérdezte mögöttem mosolygós hangon. Elgondolkodtam.
- Nem ismerem, mert nincs. -válaszoltam egyszerűen. Na jó, talán Luke. Vagy a múltam. Végre ránéztem Baley -re, de nem kaptam választ. Elmosolyodott, majd megfordult és elindult vissza.
 Valamiért a hideg rázott a csajtól.

- Nagyon klasszak voltatok! -öleltem meg a bandát. -És ha kedves lennék, nem mondanám. De gonosz vagyok, ezért megteszem. Ashton, egyszer kiestél a ritmusból. -nevettem az említett személyre.
- Nem tudod kivel kezdtél ki kicsike! -fenyegetőzött röhögve. Átöleltem
- Isteniek zenéltek! -csiripelte Baley. Nem igazán figyeltem rá, mert éppen Mikey kezdte el magyarázni, hogy az első sorban volt egy rajongó és....(innentől szinte követhetetlen lett a beszélgetés. Hiába próbálkoztam, amikor Michael Clifford valamibe nagyon beleéli magát, akkor egész szépen hadar).
- Csöndes vagy. -meredtem mosolyogva Luke -ra.
- Eszembe jutott valami. -nézett rám. Kíváncsian meredtem gyönyörű íriszébe. De nem kaptam választ. Bosszúsan felsóhajtottam. -Vagyis inkább valaki. -töprengett tovább Luke. Ez már jobban hangzott. Elmosolyodtam. Aztán elkomorultam. Mi van, ha Baley bájos arcán jár a feje?
- Ki a szerencsés? -néztem rá fülig érő szájjal.
- A dédim. -felelte komolyan. Hitetlenkedve ránéztem, mire akkora röhögés tört ki belőle, hogy szerintem zengett a backstadge. -Te idióta! Szerinted a nap huszonnégy órájában nem rajtad gondolkodom? -nézett rám mosolyogva.
- Amikor alszol, akkor nem. -feleltem elégedetten.
- De. Álmodom. -töprengett.
- Miken szokott velem kapcsolatban járni a fejed? -kérdeztem félig viccesen, de kicsit komolyan. Tudtam, hogy ez jót jelent, de valahogy rossz előérzetem támadt.
- Mindenen. Mi a kedvenc színed. Kajád. Hol laksz. A hideget vagy a meleget szereted -e. Melyik a kedvenc dalod. Milyen dátumot tetováltattál magadra....-sorolta.
- Válaszoljak? -kérdeztem bujkáló mosollyal. ű
- Igen. -bólintott. Láthatóan ő is derűs kedvében volt.
- Hát...a kedvenc színem a fekete. Szeretem a hamburgert. És a hideget. Meg a meleget. De a havat nagyon. A legtöbbet hallgatott szám az telefonomon a Savin' me a Lullaby és a Someday. A dátum, ami rajtam van, pedig a nap, amikor...kicsit...változtattam néhány dolgon. -finomítottam. -Mondanám, hogy válaszolj te is, de én ezeket a dolgokat tudom rólad. Vagyis tetoválásról nem értesültem. -mosolyodtam el.
- Honnan tudod? -nézett rám furán.
- Luke, elolvasom a könyv tartalmát, és kikövetkeztetem mi lesz a vége. Ezek után még megkérdezed, honnan ismerlek ennyire jól? -somolyogtam. Szerintem rájött, hogy nem kémkedek utána, vagy ilyesmi, egyszerűen csak rájövök az ilyen dolgokra.
 Adtam egy csókot Luke -nak. Mint mindig, most is félbeszakítottak minket.
- Hol van Calum? -kérdezte Ash. Elhúzódtam Luke -tól. Tudtam, hogy ez burkolt utalás arra, hogy nekik még nem bírja a gyomruk azt a fajta elfoglaltságot, amit mi Luke -kal imádunk.
- Nem ment kajáért? -kérdezte Luke. Megkordult a gyomrom.
- Nem. De nem rossz ötlet. Keressük meg, menjünk haza, és fogjuk be, hogy csináljon valami ehetőt! -csillant föl Michael szeme.
- Hajrá! -tolt előre Ash. Elindultam a folyosón. Mindegyik terembe benéztünk. Végül ott tartottunk, hogy Luke bement a mosdóba, hátha ott van. Én meg tovább nézelődtem.
 Egyesével nyitottam be minden terembe. Sok raktárba. Az utolsó előttiben volt.
Baleyvel. Csókolózott. Calum beletúrt a lány hajába, mire az felnyögött. Egy raktárban voltak. Baley úgy csókolta a legjobb barátomat, hogy elszédültem. Sok hangfal volt ott. Calum elvesztette a fejét, csak csókolta. Tudtam, hogy nem vett észre, mivel háttal állt nekem.
Nem bírtam. Becsuktam az ajtót, majd rohanni kezdtem.
- Hannah, megvan Calum? -hallottam Mikeyt.
- Hová mész? -kiáltotta nekem Luke. Futottam. Kiértem a szabad levegőre. Valami személyzeti udvar volt. Lerogytam a jéghideg kőre.
 Elővettem a dzsekimből a cigarettás dobozt. Előhúztam egyet, majd meggyújtottam. Mélyen beszívtam, majd lassan kifújtam.
Újra és újra eszembe jutott Calum. Miért csókolta vissza? Reméltem, hogy nem szereti. Miért tette Baley? Nem tetszhet neki Calum. Ő a legjobb barátom. Csapzott voltam. Újra és újra beleszívtam a cigarettába.
- Hannah itt vagy? -lépett ki Luke. Gyorsan eldobtam magam mögé a csikket. -Mi van nálad?
- Semmi. Csak bent légszomjam lett és kijöttem szívni egy kis friss levegőt. -magyaráztam. Ő szomorúan nézett rám.
- Van még? -kérdezte, mire megijedtem. Aztán óhajtva elővettem a tasakot. De legnagyobb meglepetésemre Luke kihúzott belőle egyet, majd elcsente az öngyújtómat. Sóhajtott, majd szívott egyet.
- Mesélj csak. Mióta is tart ez? -kérdezte és tudtam, hogy nem erre a káros szenvedélyemre gondol.
- Nincs semmi! -tettem fel a kezem. Beharaptam az ajkam. Kivettem a kezéből a bagót, majd újra szívtam egyet. -Légszomjam lett.
- Légszomjad. -ismételte hitetlenül. -Tudod Hannah, szerintem egyáltalán nem ismerlek. -gondolkodott el, mire megállt bennem az ütő.
- Annyira aranyos voltál már az első pillanatban. Ahogy bátorítottál, már akkor is. Tudom milyen jól estek a szavaid? Miattad nem hagytam abba. Annyira jól éreztem magam veled! Aztán eltűntél. Újra felbukkansz. Mindent felforgatsz. Más lettél Hannah. -nézett mélyen a szemembe.
- Igazad van. Tényleg nem ismersz. -ráztam meg a fejem szomorúan. -De én sem ismerem magamat.
Luke csak nézett, de nem tudtam kiolvasni a tekintetéből semmit.
- Ne ítélj el! Kérlek. Ígérem rendbe jövök. De nekem ez még mindig fura...-tördeltem a kezemet. Luke felnevetett.
- Dehogyis ítéllek el! Ne változz meg. Én így bírlak Hannah. Így szeretlek. De rá kell jönnöd, hogy ideje valakit közel engedned magadhoz. Ha engem nem, legalább Calumot. -mondta keserűen. Szívott egy utolsót, majd eldobta a csikket.
- Luke! Bazdmeg, figyelj már rám! -fogtam meg a vállát.-Calum a legjobb barátom. Higgyél nekem kérlek! -könyörögtem. -Nem akarlak elveszteni. -suttogtam. Aztán elnevettem magam. -Bocsi, ez nyálasra sikeredett. De legalább igaz. -vontam vállat. Ő csak nézett a szemembe, mintha nem tudna betelni vele. Aztán nyomott egy puszit az arcomra, majd otthagyott.

Én meg csak ültem, és próbáltam megemészteni a dolgokat. Luke. Calum. Luke. Calum....
- Gyere. -jött ki nem sokkal később Ashton. Feltápászkodtam, majd ráhelyeztem a súlyomat a bal oldalamra.
- Nem tudom. Mit gondolhatnak most rólam? -tűnődtem.
- Ha hasonlít az agykapacitásuk az enyémmel, akkor valószínűleg dühösek. -mondta Ash komolyan. -Vagy negyed órája várunk rád! Tudod hogy korog a gyomrom? -fonta össze a kezét. Elnevettem magam.
- Vigasztaljon a tudat, hogy nem vagy egyedül. -öleltem át.
- Gyere, mert ezek képesek nélkülünk kajálni! -fogta meg a kezemet. Jól esett ez a gesztus. Hagytam, hagy húzzon maga után, egészen a kocsiig.
 Elfoglaltam a helyemet középen. A jobb oldalon ülő Luke a mobilján hallgatott zenét és netezett. Ötletem támadt. Bekapcsoltam az én telefonomat. Megnyitottam a Skype -ot.
hannah_evanns: Szeretlek.
Lukehemmings: Tudom.
hannah_evanns: Sajnálom, hogy kiakadtam az előbb.
Lukehemmings: Én is.
Erre muszáj volt felnevetnem. A kocsiban érdeklődve néztek rám, aztán meglátták a kezemben a mobilt.
hannah_evanns: Ne már! Neked is van miért bocsánatot kérned.
Lukehemming: WTF?
hannah_evanns:  Elvetted a dugi -cigimet. Mi van, ha legközelebb megcsinálom a balhét? Lőttek a popmás jelenetemnek.
Erre már Luke is felnevetett. Kihúzta a fülest.
- Nem lesz arra szükséged! -vigyorgott gonoszan. Erre jó erősen meglöktem a könyökömmel.
- Beavatnátok  minket is? -kérdezte vigyorogva Baley. Észre sem vettem, hogy itt van. Hátul így már négyen voltunk. Hogy tudtam figyelmen kívül hagyni?
- Nem lényeg. -legyintettem. Luke a tenyerébe nevetett.
- Bírom, amikor ennyire titokzatos vagy a többiekkel szemben. -súgta a fülembe.
- Képzeld, még azt sem mondtam el nekik, hogy beleszerettem a bandájuk énekesébe. -vigyorogtam.
- Ash, még mennyi idő érkezésig? -hajolt előre.
- Tíz perc. -hangzott a válasz.
- Addig nem bírom ki. -huppant vissza Luke. Aztán odafordult hozzám, és úgy csókolt meg, hogy a szívem annyira dobogott, hogy szerintem egész London értesült arról, hogy egy lány őrülten szeret.