Tudom, régen nem voltam, sajnálom, ez a karácsonyi őrület tejesen elszívta minden energiámat. De igyekszem pótolni a lemaradást! :)
Felfoghatatlanul felfoghatatlan volt az egész. Idő kellett, mire leesett, hogy a fura orvos át tett egy másik életbe. Mire megemésztettem a dolgot, sikerült körbepillantanom (mert addig a szememet behunyva, összezsugorodva ültem feltételezhetően egy kanapén). Egy irodában voltam. Szürke padlószőnyeg, fehér ülőgarnitúra, sok növény, és egy fehér íróasztal sok-sok fiókkal, post-ittel, és mappával. A teremben rajtam kívül még egy középkorú ember olvasott komolyan, egy...fogalmam sincs mit. Még néhány percig elüldögéltem így, elmélázva, éretlenkedve, de mégis türelmetlenül, amikor a férfi felnézett.
-Hannah.-sóhajtott-A munkaköri leírásodat böngésztem. Ami...tulajdonképpen nincs. De tudom, hogy te egy klassz lány vagy, könnyen alkalmazkodni fogsz akármihez...
-Tessék?-vágtam közbe. Igen, tényleg szuper az alkalmazkodó képességem, (nem is sejti mennyire) de nem tudtam, mire egyezem bele, amikor arra bólintottam, hogy az új életemben rögtön egy ilyen helyzetbe fogok kerülni. Van munkám, de nem tudom, hogy mi lenne a feladatom?
-Hannah. Figyelj rám kérlek. Akármi is lesz a feladatod, nem vészes. A fiúknak rengeteg alkalmazottjuk van, neked csak lenned kell majd...és ne feledd, hogy lányok ezrei ölni tudnának ezért a beosztásért!-csóválta a fejét, mintha én lennék az értelmetlen liba. Nos, bizonyos szintig az is voltam, de ennyire nem kellett volna lenéznie.-Egyébként pedig, megkaptam a menedzseri állást. Szóval, ha bármi baj lesz, ötméteres körzetben úgy is megtalálsz!-fejezte be büszkén. Most örülnöm kellett volna? A segítség nem jön rosszul, de ez a pasas visszataszító.
-Nagyon örülök.
-Este beköltöztetsz a fiúk szobája melletti lakosztályba, a One Hundred Diamonds hotelbe. A csomagjaid már ott vannak, egyenlőre csak oda kell utaznod, és bepakolnod, de a kulcsokat így is csak napnyugtakor kapod meg.
-Szuper.-mondtam bizonytalanul. Milyen fiúk :?Milyen hotel? Milyen költözés, kulcsok és csomagok?
-Tessék, ezt add át majd a taxisnak.-nyújtott ár felém egy borítékot-Már itt van, szóval, kérlek ne várakoztasd meg!
-Rendben-vettem át a levelet.
-Jaj, majdnem elfelejtettem! Itt vannak az irataid. Meg a VIP kártyád. Meg a többi.-adott át egy mappát. Erre csak szimplán bólintottam, az olyan szavakat, mint "VIP", már meg se hallottam.
Kinyitottam az ajtót, és kiléptem a hűvös folyosóra, aminek a végén egy liftet fedeztem fel. Ahhoz siettem. Mivel, a kis tábla szerint, ami mellett elhaladtam, az ötös szinten vagyok, az egyes gombot nyomtam meg, és elindultam.
Az épületből kiérve hatalmas nyüzsgés fogadott. A rengeteg ember, a milliónyi szemét, és a sok elhaladó kocsi, amelyek büdös füstöt hagynak maguk után-kiléptem New York belvárosába. Amint észrevettem egy sárga autót, odasiettem, remélve, hogy az én taximat sikerült elcsípnem. Amikor köszöntem, az afroamerikai sorőr csak annyit kérdezett:
-Boríték?
-Van.-nyújtottam át. A taxis kinyitotta egy és egy papírra firkantott cím, és egy pár húszdolláros hullott az ölébe. Kinyitotta nekem az ajtót, és beindította a kocsit. Ekkor jutottam arra a következtetésre, hogy az utastársam nem valami bőbeszédű, de arcán látszott, hogy komoly, így lehet, hogy az előbbi irodai férfi egyik embere. Csak reméltem, nem valami pervez emberrabló.
Az utam szintén gondolkodással telt. Nem igazán tudtam még mindig felfogni a helyzetet,-igazi értelmes ember vagyok-de hagytam, hagy sodorjon magával az ár.
-Megérkeztünk.-parkolt le a sofőr egy szálloda épülete előtt.
-Viszlát!-menekültem. A boríték gondolata át sem futott az agyamon. Nem mintha nagy szükségem lett volna rá. Amikor eltűnt a látószögből a taxi, lassítottam, és elegánsan léptem be a "One Hundred Diamonds" hotelbe. A recepciót vettem észre elsőnek, és odasiettem.
-Hannah vagyok.-akadtam meg. Noha, a keresztnevem hál' Istennek ugyanaz, (ez is most esett le) de a vezetéknevemmel még mindig nem voltam tisztában.
-Hannah Evans néven van egy foglalás a 2. emelet 2. szobába-válaszolta a nő.
-Igen. Én vagyok Hannah Evans.-válaszoltam. Reméltem, hogy igazam van.
-Este elfoglalhatja a szobáját. A csomagja már ott várja. Ha bármi problémája akadna, itt lent megtalál minket.-mosolygott. Úgy tűnt, hogy vár valamire. Amikor már elunta, kicsit idegesen rákérdezett.-Oda adná legyen szíves a foglalásra érvényes papírokat?
-Ohh, persze!-túrtam bele a mappába. "Csak legyen benne!"
És benne volt. Átnyújtottam a hölgynek, aki jelentőségteljesen a lift felé pillantott. Bólintottam, és megnyomtam a feleflé gombot, majd a második emeletet.
A hotel maga nagyon puccos és csicsás colt, de valamire nem számítottam. A lakosztályomban hatalmas ablakok, óriás terasz, jakuzzi, csodaszép bútorok, hatalmas hűtő, dugig teletöltve...minden, ami átlépte, a "hagyományos" szócskát, meg lehetett találni. A szoba közepén azonban ott várt két bőrönd. Ezeket lassan nyitottam ki. Ruhák borultak a fényes padlóra. A saját ruháim. Amit az előző életemből voltak. Felismertem őket. Ezt furcsállottam. Próbáltam visszaemlékezni, de percről percre fogytak az események az előző életemből. Átvettem a ruhámat, és próbáltam megnyugodni. Aztán kopogtattak az ajtón.
-Jó napot hölgyem!-nyitott be egy alkalmazottja a hotelnek-Mr. Peters azt kívánja, hogy menjen le a tárgyalóterembe, az első szinten.-ekkor ugrott be, hogy honnan volt ismerős az "Peters". Az irodás férfinak is az volt a névjegyén. Akkor rokonok vagyunk?
Lesiettem az első emeletre. Még a liftet is lusta voltam használni. Benyitottam egy ajtón, ami fölé arany, karcos betűkkel volt vésve, hogy; Tárgyalóterem.
-Helló Hannah-köszöntött újra az ismerős pasas, az irodából.
-Jó napot!-üdvözöltem. A teremben még öt, kb. velem egykorú srác ült. Láthatóan unatkoztak.
-Hannah, ők itt az együttes!-mosolygott. Sokkal felszabadultabbnak tűnt.-Calum, Ashton, Luke és Michael. Velük fogsz dolgozni az elkövetkezendő időben!-harsogta úgy, mintha fogalmam is lett volna bármiről. Az öt tag végre rám nézett. Nem tudom, hogy kihez melyik név tartozott, de a külsejük magáért beszél. A hosszabb, göndör hajú végigmért, majd rám vigyorgott. A festett, kék séróval büszkélkedő konkrétan kiröhögött. A fekete hajjal rendelkező kedvesen mosolygott rám. A szőke srác viszont épphogy rám nézett. "Na szép-gondoltam-Mint egy nyálas filmjelenet. A végén meg majd pont azzal a paraszt szőkével jövök össze! Bah."
-Szerintem jól ki fogtok jönni!-nevetett a férfi.-Viszont srácok, nekem most mennem kell!-sietett.
-Tuti te vagy Hannah?-kérdezte a bozontos barna.
-Nem, egy klón vagyok. Ennyire látszik?-meredtem a fiúkra értetlenül. Észrevették, hogy más vagyok?
-Vicces vagy. Teljesen máshogy nézel ki. A múltkor jól kicsípted magad. Mint a régi sulinkban azok a k*rvák.-röhögött a festett. Ezekkel leszek összezárva?
-Elnézést, hogy normálisan nézek ki. Bár úgy látom itt én vagyok az egyetlen.-meredtem a tetkókra, és a piercingekre.
-Vegyél vissza csajszi! Egyenlőre nekünk vagy a csicskánk.-kacsintott a fekete.
-Haha. Valaki nagyon el van tévedve.-néztem rá.
-Na jó. Kössünk egyezséget. Te nem teszel be nekünk, ergó nem adsz tovább semmi titkot. Mi pedig igyekszünk nem csesztetni téged.-alkudozott a barna.
-Rendben van.-tettem középre a kezem. Három kéz fonódott az enyémre. Körbenéztem, hogy ki hiányzik. A szőkésbarna tag ráérősen kisétált a teremből.
.jpeg)
Kedves írónő!
VálaszTörlésElőször is, megszeretném jegyezni, hogy én fejezetekként szoktam kritikát írni, nekem így sokkal egyszerűbb, átláthatobb.
Először is, nekem egy kicsit Stephanie Meyer A burok beütésű a regény, de nem baj, attól függetlenül nekem tetszett :)
A rész jó volt, nem tudunk semmit sem a történegről, de én érzem, hogy a lány és Luke összejön. :)
Helyesírásra figyelj, s ha még valamit megtudnák jegyezni, az az, hogy az ilyen történet kéri a leírásokat. :)