3. Bejegyés-How You Remind Me

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm  öt feliratkozót! *-* Ha így megy továb, hét követőnél meglepi lesz...Luke szemszögéből fogom írni azt a bejegyzést, ami mindent megváltoztat. Igen, már ott tartok, mármint képzeletben, noha az azt megelőző fejezetek tartalmáról lövésem sincs...:) 

Nem ez lett a leghosszabb bejegyzés, de muszály volt itt abbahagynom...:(

Remélem tetszeni fog, amit olvastok! :)
Évii

Aznap este rémálmok györörtek. Nem tudom, hogy mi volt benne pontosan (a kellemetlen emlékeket mindig jól kitörlöm a memóriámból), de sírva ébredtem. A digitális óra 4:27-re váltott, én pedig dühösen felkeltem. Kimentem a teraszra. Csakazértis. Nem fogok változtatni ezen a szokásomon, mindig erkélyes szobát fogok kérni...
Kiültem a korlátra, és halkan Nickelbacket dúdolgattam. Egész pontosan, a How You Remind Me-t. Luke-ra gondoltam. "This is how you remind me, of that I really am..." /így emlékeztetsz arra, hogy ki vagyok valójában/ "Is not like you, to say; sorry, I am waiting for a different storry..." /Ez nem olyan, hogy azt mondod, sajnálom, más történetre vártam../
-Nickelback, mi?-hallottam a gúnyos hangot. Oda se kellet néznem, hogy ki az, ehez nem kell nagy ész.
-Mit foglalkozol te vele?
-A kedvenc bandám. Csak közöm van ahoz, ha egy bolond az ők dalait dúdolja. Meg kell állítanom.
-Próbáld meg!-vigyorogtam. De belül tomboltam. Miért, miért kell neki is szeretnie?
Tovább dúdoltam. Újrakeztem, elölőr. Meglepődötten nézett rám. Tudta, hogy tudom a szövegét, és azt is, hogy nem viccelek. Nem eg IQ bajnok a srác, de nem is hülye. Na nem azért, zenész, csak tudja, ha valaki érzésből énekel.
Nem sikerült megállítania. Elordította magát, beszélt hozzám, hülye pofákkal nézett, de én rá se hederítettem. Már túl voltam egy Savin' me-n,és egy When Whe Stand Thogether-en is, amikor nyílt a fiúk ajtaja, és kiléptek a szabadba.
-Ti meg mi a frászt csináltok itt?-kérdete Cal. Rémülten Luke-ra éztem. Eddig fel se tűnt, hogy ő is korám kelő típus, és, hogy van dolgunk, az együtt töltött időben csak az járt a fejemen, hogy mennyire szívesen lelökném.
-Próbálom elcsitítani. Dúdol. Nickelbacket.-válszolta unottan a szőke ördög.
-Ne mááár! Show van, és nekünk nem szóltatok? Menjetek a...-kezdte Mikey.
-Hé öreg! Ne balhézz! Nem maradtatok le, csak hülye, hamis nyávogásról!-vigyorgott elégetetten Luke.
-Nyugi már! Attól, hogy neked botfüled van, még nem kéne mindenkiek a tuttára adni...-válaszoltam elégedetten, mire a fiúk hangos "Húúú..!"-ba kezdtek.
-Nem énekelsz nekünk is?
-Sajálom, a csökiknek adom meg csak ezt az örömöt.
-Értem.-vihogott Ash. Kiosztottam három pacsit, majd elégedetten néztem a lealázott tagra. Luke leköpött a lábam elé, majd méltóságteljesen bement. Pont, ahogy én tegnap.
Itt kezdet igazán elfajulni a dolog. 

Megtanultam, hogy melyik pengető melyik srácé. Ez fontos szerepet játszott a koncert előtt, hisz akartak közösen egy "pengetős selfiet". Miután Cal Iphonjával megcsináltam a képet, kicsit átszerkesztettem Luke fejét. Így adtam át a meglepit. Mikey csekkolna legelőször a képet.
-Ez kész!-kezdett el röhögni. Oda adta a telefont Ashnak.
-Muhahaa!
-Muti!-kérte Cal. Amint megpillantotta a képet, majdnem elejtett a készüléket-Te közénk való vagy!-törölgete a szemét.
-Mi történt?-kukkantot oda Luke is. Az ominózus felvétel látán elrögögte magát, aztán bemutatott.
Kettő-egy ide! :)

A koncert szédítő volt. Én sose tudnék ilyen profi lenni. Valahogy áradt belőlük az összetartás, az energia és a szeretet. És igen, most úgy beszéltem, mint azokban az ócska tehetségkutatókban az álszent zsűrik. De ők azért nyilatkoznak így, mert ezért dől a lóvé, én pedig azért, mert őszintén ezt gondolom.
Amint a  fiúk nevetve lejöttek, Luke odahívott magához, hogy beszéljünk négyszemköszt.
-Te figyelj..van tesód?
-Nincs.
-Unokatsód?
-Az szerintem van. Miért?-kivételesen nem bunkóztam vele. Láttam az arcán, hog ez nem az a pillatat.
-Nem tudod, van e unkokatesód?
-Erről nem szeretnék beszéli. {nem, nem tudom, van e unokatestvérem}
-Akkor..ismersz egy Hannah nevű lányt? Nem magadat. Világosabb barna a haja, zöld a szeme, és kicsit fura.-hadarta. Én csak egy ilyen lányt ismertem. A halott Hannaht. Könnyes lett a szemem. Oké, hogy utáljuk egymást, se ez nem vicc. Ne tudom, hogy jött tá, de most itt áll előttem és reménykedve néz.
-Gyülöllek Luke Hemmings.
És elfutottam. Nem megalázottan. Nem is félve. Úgy futottam, mint aki roham valahová, nem tudja hová, de siet, mint az őrűlt.
Így kerültem a sportcsarnok előtti sötét, hideg parkba. Nem sírtam, csak leültem egy fa alá, és dúdolni kezdtem. A How You Remind Me dallamma megnyugtatott.  Lerogytam a földre. Luke-nak ezt dúdoltam...mindenről ő jutott az eszembe. Kirázott a hideg.  Tél volt, bár a hó nem esett, de a hőmérséklet igen csak a fagypont alatt volt. 

-Hannah! Itt vagy?-hallottam Cal hangját.
-Igen!-sóhajtottam.
-Mi történt? Csak azt látam, hogy elfutsz....
-Hát Luke nem dicsekedett el vele mindenkinek?
-Miért dicsekedett volna? Hannah, kezdem elveszíeni a fonalat...
-Nem tudom. Utál. Megbántott.-momdtam őszintén.
-Sajnálom. Hidd el nem ilyen..csak roszkor voltál rossz helyen.-mondta együttérzően.-Mármint számára. Nekem nagyon is jó helyen vagy-mosolyodott el, és...
...megcsókolt. Calum Hood, a világ egyik legmenőbb zenésze megcsókolt. És még csak nem is vagyok belé szerelmes.
De én hatalmas barom vagyok. Nem toltam el. Magamhoz húztam, és visszcsókoltam. A fájdalom megváltoztatja az embereket. Engem is ilyen dolgokra késztetett, és valahogy jólesett Cal hajába túrni, engedni, hogy a szánk együtt mozogni, hagyni, hogy az öreg fához nyomjon a lendületben....

 Barom vagyok, mert kihasználtam az ártatlanságát csupán arra, hogy tompítsam a fájdalmamat. 

 Ő szakította meg a pillanatot. Mélyen belenézett a szemembe. 

 -Ha nem sietünk, elkapnak. 

 -Igen-mondtam kábultan. Elkapnak. Elkapnak. Meg fogják tudni. Megtudják, hogy mit műveltem Callal. Atya ég, mit tettem!

 Mikey és Ash már vártak minket. Cal nem szólt hozzám, és én sem szándékoztam vele beszélni. Túlságosan zavarodottak voltunk az érzelemkitörések miatt. 

 -Hol voltatok?-kérdezte Ash.

 -Én a parkban. Muszály volt egy kis friss levegőt szívnom. Cal csak nem tudta, mit művelek, ezért utánnam jött.

 -Aha...-bólogatott oda se figyelve Mikey. -Gyerekek! Nézzétek meg, mennyi like érkezett Luke szép fejére! Öcsém, ez állati...-röhögött-Basszus. Hol van Luke?

 -Itt vagyok. A parkban voltam.-vonta fel a szemöldökét Cal felé. 

 -Ott hagytam a mobilom! Luke, visszakísérsz?-A fekete szívtipró úgy látszik tisztázni szerette volna az ügyet.

 -Én is megyek!-pattantam fel. Luke, igaz baromira utáltam,de kíváncsi voltam mit látott.

Nagyot dobbamt a szívem. Szerintem még nem vettétek észre, hisz ebben a bejegyzésben lesz igazán talán észrevehető, hogy a bejegyzések a nevüket egy-egy Nickelback számról kapta. És ugye a történetben Luke-nak ez a kedvenc zenekara. Azt hittem, a való életben nem is ismeri a bandát. Egy Funny Videót néztem tőlük, és a háttérbn ismerős dallamok szóltak. Bizony, az 5SOS Nickelbacket hallgatott! *-*